A hajnal /89./

/1.v./ Jelentése ismert, az értelme viszont itt: az Áldozati nap reggele, vagyis a D»-l-›i™™a /a zarándoklati hónap/ 10. napja.

/2.v./ D»-l-›i™™a hónap első 10 napja. Imam al-Buhars µa›s› c. munkájában olvashatjuk, Ibn zAbbas-ra hivatkozva: Nincsenek ezekhez a napokhoz hasonlók, és az ezeken a napokon végzett jó cselekedet a legkedvesebb Allah számára.

- Igen, még annál is. Kivéve az olyan férfi esetét, aki teljes lelkével, tiszta szívvel, teljes odaadással és egész vagyonával indul el, és abból semmit sem hoz vissza.

Imam A›mad írja, ¤abir-ra hivatkozva: Így szólt a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „A tíz az áldozatra vonatkozik. Az utolsó páratlan benne zArafat napja. A következő páros abban az áldozat napja, mivel az a tizedik.”

/4.v./ Ibn zAbbas szerint eltelni, elmúlni, idő telik. zIkrima véleménye szerint: a muzdalifa-i imaösszevonás éjszakája (mikor is a ma?rib és az ziša' összevonva végezendő el).

Ibn Abs Aatim írja zAbdullah bin zAmr-ra hivatkozva, aki hallotta Mu›ammad bin Kazb al-Qura?s-tól e vers kapcsán a következőt: „Ne töltsétek úgy el az éjszakát, hogy nem vontátok össze az imát.”

/5.v./ Az arab szövegben a ›i™r szerepel az zaql ész értelmében. Az előbbi szó az arab ›a™ara, megakadályoz, visszatart jelentésű igéből származik. Az ész visszatartja az embert a hozzá nem illő cselekedetektől és kijelentésektől.

/6.v./ Itt egy arab törzsre kell gondolni, melynek leszármazása: zLd, aki Iram fia, aki zls fia, aki Sam fia, aki Noé fia. Ők azok, akikhez H»d (béke reá) küldetett. Ám ők hazugnak tartották és szembefordultak vele. Ám Allah megmentette, és azokat is, akik vele voltak és hittek. A többieket pedig tomboló szélviharral elpusztította. Allah azért említette meg történetüket a Koránban, hogy a hívők okuljanak pusztulásuk példáján.

/7.v./ Ez egy értelmező jelzős szerkezet. Qatada szerint Iram az zLd királyság fővárosa lenne. Ez egy nagyon helyénvaló kijelentés.

„Oszlopokkal.” Hosszú, magas építmények vagy házaik pillérei. A lényeg itt az, hogy törzsről és népről van szó, mely többször említést nyer a Koránban, összekapcsolva Tam»d-dal. A cél nem az, hogy egy városról szóló híradás legyen, vagy egy területről. Azért van ez a figyelmeztetés, nehogy sokan megtévedjenek és az "oszlopos Iram"-ra, mint városra gondoljanak, mely arany és ezüst téglákból épült volna. Ugyanígy palotái és házai, kertjeinek kavicsa pedig gyöngy és drágakő lenne. Sokan úgy gondolják, hogy ez a város egyik helyről a másikra vándorol, egyszer Szíriában tűnik fel, másszor Jemenben, harmadszor pedig Irakban. Ezek azonban mind kitalálások és legendák az izraeli néptől, és csak a tudatlanok eszét teszik próbára. Létezik ezzel kapcsolatban rengeteg más történet is, amelyek túl hosszú magyarázatot igényelnek, miközben nem is igazak. Ezek a történetek és a hozzá hasonlóak közel állnak azokhoz a történetekhez, amelyeket a varázslók és a szélhámosok mesélnek arról, hogy a föld alatt arany és ezüst kincsek vannak elrejtve. És azt mondják, hogy azokhoz nem lehet eljutni és elvinni, mert akadályok vannak a hozzájuk vezető úton. Így becsapják a tudatlan embereket, és elveszik a pénzüket, arra hivatkozva, hogy olyan dolgokat vesznek rajta, amelyek a kincshez vezetnek. Allah az, aki a helyes igazsághoz vezet el bennünket.

/9.v./ Kifaragta, kiszakította. Azt mondta Ibn Is›aq: „Ők arabok voltak, akik a falu völgyében laktak.”

/10.v./ Ibn zAbbas szerint a seregek, akik neki engedelmeskednek. Tabit al-Bunans mesélte Ab» Rafiz-ról, hogy azt mondta: „Azért neveztetett a Fáraó a cövekek vagy karók gazdájának, mivel hívő feleségét kikötötte 4 karóhoz, majd egy nagy malomkövet tetetett hátára, és addig hagyta így, míg meg nem halt.”

/11-12.v./ zLd, Tam»d és a Fáraó népei, bűnösen viselkedtek a Földön, az emberekkel szemben bűnöket követtek el.

/13.v./ Büntetést bocsátott le rájuk az Égből, amit senki sem háríthat el a bűnös néptől.

/14.v./ Ibn zAbbas szerint hall és lát, és állandóan éberen figyeli teremtményeit, hogy azok mit csinálnak. Aszerint jutalmazza őket, és dönt közöttük igazságossága által. Tőle mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ő mentes az igazságtalanságtól.

15/ Ám az ember, ha Ura próbának veti alá úgy, hogy nagylelku és kegyes hozzá; azt mondja majd: az Uram kegyes volt velem.

16/ Ám az ember, ha az ura próbának veti alá úgy, hogy szukíti az ellátását, azt mondja: megalázott az Uram.

/15.v./ Ezen a helyen Allah helyteleníti néhány hívének azon vélekedését, miszerint ha bőséges az ellátás, akkor kegyesen bánik velük, ha viszont szűkösen méretik, akkor ez megalázás lenne.

„De nem!” Nem úgy van, ahogyan ők gondolják. Allah annak is juttat, kit szeret, és annak is, kit nem szeret. Néha azzal is szűkösen bánik, kit szeret, és azzal is, kit nem szeret. Mindkét esetben az Allah iránti engedelmességre kell figyelni. Ha valaki gazdag, hálás Allahnak és buzgón engedelmeskedik neki. Ha valaki szegény, annak a türelem a gazdagsága. Kitart az Allah iránti engedelmességében, és elkerüli az ellenszegülést. „…Aki pedig féli Allahot, annak Allah kiutat mutat, és onnan fogja táplálni, ahonnan nem is számít rá…” [LXV:2-3.]

/17.v./ Ebben egy felszólítás, egy parancs értendő a velük való illő viselkedésre. zAbdullah bin Mubarak írja Ab» Hurayra-ra hivatkozva: A Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) mondta: „A legjobb ház a muzulmánok között az olyan ház, melyben árva van, és jól bánnak vele. A legrosszabb ház viszont, melyben rosszul bánnak az árvával és bántalmazzák.” A Próféta a mutató és a középső ujját összezárva mutatta és azt mondta: „Én és az árva gyámja így leszünk a Paradicsomban.” Egy másik hagyomány szerint így szólt a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Én és az árva gondnoka úgy vagyunk, mint ezek ketten” És eközben a középső és mutató ujját összekapcsolta.

/18.v./ Nem szólítanak fel a szegényekkel és nyomorultakkal szembeni illő és helyes viselkedésre.

23/ Azon a napon elohozatik a Pokol, azon a napon hallgatni fog az ember az intésre. De mit használ majd az emlékezés.

24/ Azt fogja mondani: ó, bárcsak valamit elore küldtem volna az életemnek.

„De nem!” "Valójában" értelemben. Midőn a Föld kisimíttatik, elsimíttatik, és a sírokban lévők feltámadnak Urukhoz.

„És eljön Urad”[1], hogy ítéletet hozzon a teremtményei között, ahogyan Ő akarja. És az Angyalok felsorakozva fognak vele eljönni.

/23.v./ Imam Muslim írja, Ibn Masz»d-ra hivatkozva, így szólt a Próféta: „Előhozatik a Pokol, melynek hetvenezer gyeplője van, és minden egyes gyeplőt hetven angyal húz.”

„De mit használ majd az emlékezés.” A munkájára, mit előbb vagy később követett el.

/24.v./ Megbánja, ha vétkes volt, és azt kívánja -ha engedelmes volt-, hogy még inkább engedelmesebb lett volna. Imam A›mad jegyezte fel Mu›ammad bin zAmr-ról, Mu›ammad próféta társairól: „Ha a hívő születése pillanatában arcra borulna és úgy maradna haláláig az Allah iránti engedelmességéből fakadóan, akkor is lealázottnak érezné magát a Feltámadás Napján. És kívánná, bárcsak visszavitetne az evilágba, hogy növelhesse a jutalmat eredményező cselekedeteit.”

/25.v./ Azon a napon senki sem fog olyan keményen és szigorúan büntetni, mint Ő. És olyan keményen megkötni, megragadni, mint a Pokol őrei azokat, kik megtagadták Allahot és hitetlennek mutatkoztak vele szemben. Ez a bűnösöknek jár. Ezzel szemben a tiszta és megnyugodott lélek ezt hallja: „Ó, te megnyugodott lélek! Térj vissza Uradhoz!” Menj a közelségébe, a jutalmaihoz, a Paradicsomába!

„Elégedetten és veled is megelégedve!” Önmagával elégedetten, Allahnak örvendve. Ő is elégedettséget mutat a megnyugodott lélekkel.

/30.v./ Ez hangzik el halálesetkor, és a Feltámadás Napjának említésekor. Ugyanígy szolgálnak örömhírrel az Angyalok a hívő halálakor és a sírból való feltámadáskor is.

A tudós Ibn zAsakir írja Rawaha bint Abs zAmr al-Awzazs életrajzában: a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta egy férfinak: „Mondd: Ó, istenem, Allah! Benned megnyugodott lelket kérek Tőled, ki hisz a Veled való találkozásban, ki elégedett a Te döntéseddel, és megelégszik azzal, amit Te adsz.”

[1] Az eljövetel ismert, a módozatot nem ismerhetjük. Valóságosan eljön, de ez az eljövetel nem hasonlítható a teremtmények jövéséhez. -A szerző-